A felsorolt öt könyvön kívül még nagyon szerettem Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni című regényét, a Védett Férfiakat Robert Merlétől, vagy épp C.S Lewis: Keresztény vagyok, valamint A Hajnalvándor útja című műveit. Mindegyiket szívből ajánlom elolvasásra.
És akkor íme az én 2019-es TOP5-ös listám.
5.
Robert Merle: Két nap az élet
Merlétől
ez volt a harmadik regény, amit olvastam, és ha a Mesterségem a halál tavaly
nem lett volna elég, hogy a kedvenc alkotók sorába lépjen, akkor idén a Védett
férfiak, majd a Két nap az élet garantáltan eldöntötte a kérdést.
A két
nap az élet a Dunkerque-i eseményeket jeleníti meg, méghozzá egy francia katona
szemszögéből. Mint tudjuk a történelemkönyvekből vagy épp Nolan filmjéből, a
németek egészen a La Manche-ig szorították a szövetséges haderőket, amiből a
briteknek lett kiút (legalábbis jórészüknek), a franciák azonban sehová sem
menekülhettek, gyakorlatilag várták a halált, amiről tudták, hogy biztosan
eljön értük. Ezt a kilátástalan helyzetet tárja elénk Merle főhősünk szemén
keresztül, azonban nem érzelgős, romantikus módon teszi ezt, hanem kíméletlen őszinteséggel
és realizmussal. Nincs szó hősiseskedésről, de még mártírságról sem, ellenben
van rengeteg értelmetlen halál, a katonákra jellemző elállatiasodás, csalás,
hazudozás és minden, ami maga a háború. Merle eléri, hogy Maillat-ot, a főhőst
egyszerre kedveljük, szánjuk és gyűlöljük tetteiért, és gondolataiért.
Ha egy
regény rávilágít arra, hogy a háború mennyire nem fekete és fehér, akkor a Két
nap az élet egészen biztosan.
4.
Alex Kershaw: Vér és Pezsgő (Robert Capa élete és kora)
Capa
azok közé az alkotók közé tartozik, akiknek munkásságát példaértékűnek és
inspirálónak tekintem, így nem is volt kérdés, hogy lecsaptam erre a könyvre
még az ősszel.
Szeretem
az őszinte könyveket, és ha már életrajz, ott is hasonlóak az elvárásaim. Itt
pedig tökéletesen megkaptam. Kershaw nem volt rest a legapróbb részleteknek is
utána járni, és minden oldaláról bemutatni a világ legnagyobb háborús
fényképészének életét. Bár voltak fejezetek, amik, mint olvasmány kevésbé
kötöttek le, összességében hamar magával ragadott. Nem csak Capa igencsak
ambivalens személyisége, alkotói munkássága bontakozott ki előttem, hanem az
életét átszövő történelem, és vele együtt rengeteg ismert és kevéssé ismert személyiség
története.
Egy
pillanatig sem éreztem idealizáltnak, pedig ebbe a hibába sokan beleeshetünk,
ha olyasvalakiről mesélünk, akit ilyen mélyen tisztelünk. Capa alkotói nagysága
pedig vitathatatlan, személyisége pedig minden szélhámosság, züllöttsége és
tragédiája ellenére idővel magával ragadja az embert, ahogy tette ezt életében
is.
3.
Kristin Hannah: Fülemüle
Egy
újabb háborús regény, és a helyszín ezúttal is Franciaország. A szereplők
azonban itt nem a katonák, hanem a hátországban „harcoló nők”. A regény egy
testvérpár, Vianne és Isabelle történetét meséli el, akik mindketten a maguk
módján próbálnak túlélni, és küzdeni a betolakodó németek ellen. Míg Vianne
családanya, ezáltal jóval megfontoltabbnak és óvatosabbnak kell lennie,
Isabelle forrófejű fiatal lány, aki hamarosan a francia ellenállásban találja
magát.
A
cselekmény ezesetben is mellőzi a túlzott romantikát, ez azonban nem jelenti,
hogy a könyv ne lenne tele nagyon mély és sokszor nagyon ellentétes
érzelmekkel. Fűzhetnek-e például gyengéd érzések a házadat elfoglaló náci
tiszthez? (Azt hiszem ez örök kérdés marad.)
A
Fülemüle azért lett kedvenc, mert különleges, ritkábban tapasztalt módon tudott
mesélni a háborúról, ezzel egy új perspektívából világítva meg az eseményeket.
Többször megkönnyeztem, néhány történés pedig még most is fáj. Hogyisne lehetne
ezek után kedvenc?
4.
Sebatian Faulks: Madárdal
Már
régóta figyelt a polcról ez a könyv, a belőle készült adaptációt nagyon
szeretem, de az olvasás sokáig váratott magára. Hosszúsága és terjengőssége
ellenére nagyon gyorsan a végére értem.
A
Madárdal három idősíkon játszódik. Egy 1910-es szerelmi történet, az
elsővilágháború borzalmai, valamint az nagyapja után nyomozó unoka története.
A
három közül egyértelműen a háborús vonal a legerősebb, a másik kettő
gyakorlatilag ehhez asszisztál, ezt teszi még megfoghatóbbá, fájdalmasabbá és
elevenebbé.
Ez a
regény kegyetlenül naturalista. Egy pillanatig sem kímél meg attól, hogy úgy
mutassa be a lövészárokban harcoló katonák mindennapjait, ahogy az a valóságban
megtörténhetett mind fizikai, mind mentális szempontból. Eközben pedig nem fél
érzelmeket bemutatni, és leásni a katonák lelkének mélyére, ami sok esetben
fájdalmasabb, mint a rengeteg vér, ami árad a könyvlapjaiból.
Ha a
németeknek a Nyugaton a helyzet változatlan a nagy I. Világháborús mű, akkor az
angoloknak kétségkívül a Madárdal az. Olyan testközelből mutatja be a háború
totális értelmetlenségét, hogy azt biztosan nem felejtjük el egyhamar.
1.
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája.
A
fenti háborús könyvlista után talán meglepő, miért ez a regény került az első
helyre, de nagyon jó oka van.
Sosem
olvastam még japán szerzőtől, azt azonban már tudom róluk más alkotásokból,
hogy ők egészen másmódon nyúlnak egy történethez, az érzelmekhez, az
emberekhez.
Az utazó
macska krónikája a maga egyszerűségében csodálatos alkotás. Főhőse Nana a
kandúr és gazdája Szatoru útra kelnek, hogy a fiatalember találkozhasson három
régi barátjával. A történet során kibontakozik Szatoru tragédiákkal átszőtt
élete, szeretettel teli személyisége, barátaival való kapcsolata. Mindeközben
ott van Nana, aki a maga enyhe iróniájával meséli el gazdája történetét.
Ez a
könyv a lelkem mélyéig hatolt, és miközben összeszorította a szívemet, és
őszintén megríkatott, melegséggel töltött el. Eszembe jutottak az én barátaim,
és azt kívántam, bár mindegyiküket megölelhetném abban a pillanatban, miután
becsuktam a könyvet.
Az
egész éves rohanásban, a sok küzdelem közepette, kell egy olyan olvasmány, ami
feltölti az ember lelkét, és emlékezteti azokra, akiket szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése