Öt történet a II. világháborúról

80 évvel ezelőtt ezen a napon robbant ki a II. világháború. Akármennyit tudunk is arról, ami akkor történt, egy biztos: ez a háború gyökeresen és kegyetlenül forgatta fel a világot. Még ma is érezzük a következményeit, és még élnek - bár egyre kevesebben -, akik emlékeznek a világégésre.

Számomra is fontos ez a téma, és fontosnak tartom, hogy emlékezzünk rá. Ez a nap pedig tökéletes, hogyha csak egy pillanat erejéig is, de eszünkbe jussanak azok, akik hősként harcoltak, vagy akik áldozataivá váltak az emberi zsarnokságnak.

Ennek az évfordulónak az apropóján összeszedtem öt történetet (filmet és könyvet vegyesen), amelyek rám különösen nagy hatást gyakoroltak, és amelyek közelebb visznek ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, mi is az a háború, és miért nem szabad hagynunk, hogy mindez újra megtörténjen.

5. 

RALF ROTHMANN: TAVASSZAL MEGHALNI

Sokáig nem gondoltam volna, hogy épp egy német regény lesz rám olyan hatással, mint a TAVASSZAL MEGHALNI. A történet főhőse két tizenéves fiú, akiket az utolsó pillanatban soroznak be, és küldenek a frontra a Waffen-SS kötelékében. Amikor az egyiküket dezertáláson kapják, barátját is beosztják a kivégző osztagba.

A regény rövidsége ellenére, vagy talán épp ezért, az ember zsigereiig hatol. Leplezetlen őszinteséggel tárja elénk a háború végének német valóságát, a front borzalmait, és mindazt, ahogy az ember lelkét lassacskán megfertőzik az embertelen események. Friedrich és Walter története bizonyíték arra, hogy a háború bizony nem fekete és fehér, hogy a szenvedés vagy a hősiesség nem csak az egyik oldal sajátja.

Bár a könyv stílusa számomra olykor hagyott némi kivetni valót maga után, az biztos, hogy egyedülálló alkotás, és néhány jelenete örökre belevésődik az ember emlékezetébe.

4.

KRISTIN HANNAH: FÜLEMÜLE

A háborúról rengetegféleképpen lehet mesélni, és szeretjük azokat, amikben hősök szerepelnek, a FÜLEMÜLE pedig azokra a hőskre koncentrál, akikről aligha emlékezünk meg, akiknek a tettei, a helytállásuk, az áldozataik könnyen feledésbe merülnek. Igen, a nőkről van szó.

A regény főszereplője egy testvérpár különböző vérmérséklettel, különböző végzettel. Míg egyikük a németek által megszált francia faluban igyekszik túlélni, és megadni a biztonságot kislánya számára, addig húga, mindenre elszántan csatlakozik a francia ellenállókhoz. 

A könyv számos kérdésre keresi a választ, miközben darabokra zúzza az ember lelkét. Amikor olvastam, háromszor sírtam el magam a könyvön, és, miután becsuktam, hosszú percekig képtelen voltam megszólalni, olyan hatalmas űrt hagyott. A FÜLEMÜLE tökéletesen példázza, hogy a II. világháború nem csupán a fronton zajlott, ahogy azt is, hogy szó sincs itt a jó és rossz küzdelméről. A háború nem romantikus eszme. Közel sem az.

3.

AZ ELIT ALAKULAT

(Band of Brothers)

A listára két minisorozat került fel, és nagyon jó okkal, mert mindkettő páratlan alkotás, amiket nem lehet kihagyni, ha az emert kicsit is érdekli a téma.

AZ ELIT ALAKULAT legnagyobb erénye, hogy a valós eseményeket dolgozza fel 10 epizódban. Szereplőinek jórésze valóban élt, az ő megszólalásaikat hallgathatjuk a részek elején. Winters százados és az Easy század története, a Normandiai partra szállástól, egészen a Harmadik Birodalom bukásáig a hadszíntereken történtekbe enged bepillantást. Megható és felkavaró mindaz, amit ezek a katonát átélnek, ahogy a harcok formálják a jellemüket, ugyanakkor ezek az embertelen események erősítik meg köztük a köteléket, ami több, mint bajtársiasság; egymás testvérei lesznek.

Általában szkeptikus vagyok az amerikai filmekkel a témában, és némileg itt is hiányoltam azt a fajta leplezetlen ősznteséget, amit például a TAVASSZAL MEGHALNI-ban, de vitathatatlan ennek az alkotásnak a nagysága. Az a kép pedig, ahogy a hadsereg nekiindul a Csatornának, az előtt a sorsfordító D-nap előtt, örökre az emlékeimbe égett.

2.

ROBERT MERLE: MESTERSÉGEM A HALÁL

Volt már történet, ami a frontkatonák életét mutatja be, ami a háború végi kilátástalanságot, ami az otthon rekedtek küzdelmét. Egy valamiről még nem eset szó, ez pedig a Holokauszt. Ebben a témában számos regény és film született már. Nekem is jónéhányhoz volt szerencsém, de Merle regénye tette rám a legnagyobb hatást. Nem véletlenül.

A MESTERSÉGEM A HALÁL ugyanis ezúttal nem az áldozatok, hanem az elkövetők szemszögéből mutatja be az eseményeket. Auschwitz parancsnokának részben fiktív, de többnyire az emlékiratai alapján készült életrajza megdöbbentő és felkavaró olvasmány. Merle ráadásul zseni, mert eléri, hogy egy olyan ember fejével gondolkodj, és azonosulj vele, akivel a legtöbben biztosan nem szeretnénk. 

Ez a könyv választ ad a nagy kérdésre: Hogyan volt lehetséges ez? Hogy lesz valakiből hidegvérű náci, milliók gyilkosa? Hogyan válhat valaki egy gyilkos eszme eltántoríthatatlan szolgájává? És a válasz egyszerű. Így. Tulajdonképpen nem kell semmi különös. Ezt pedig akkor érti meg igazán az olvasó, amikor rádöbben, hogy az író tőrbe csalta, és ő már együtt tervezget a főszereplővel.

Merle regénye zseniális alkotás, még akkor is, ha többször kedvem lett volna a falnak hajítani.

1.

GENERÁCIÓK HÁBORÚJA

 (Unsere Mütter, unsere Väter)

Az első helyre jöjjön ismét egy német alkotás. A GENERÁCIÓK HÁBORÚJA egy három epizódból álló minisorozat, mely öt berlini barát viszontagságait mutatja be a háború alatt. Van köztük tiszt, könyvmoly sorkatona, feltörekvő énekesnő, hadiápolónő, és egy zsidó fiú is. Különbözőbbek nem is lehetnének, ahogy az az út sem, ami rájuk vár. 

A három rész alatt tanúi lehetünk az orosz fronton átélt borzalmaknak, a partizánok világának, az önmagát is lassan rombadöntő, mindent felemésztő náci gépezetnek. De nem csak a külső harcok kapnak hangsúlyt, a szereplők lelkének legmélyére tekinthetünk, láthatjuk hogyan veszítenek el magukból szép lassan valamit, hogyan küzdenek önmagukkal ebben a darabokra hullot világban.

Ez a film nem kertel, nem finomkodik, nem teremt hősöket. Ez egy olyan nép vallomása, akiket javarészt jogosan bélyegzett meg a világ a háború után. De ez nem jelenti azt, hogy a GENERÁCIÓK HÁBORÚJA önvádaskodás, önsajnálat vagy hasonló. Nem. Ez a film figyelmeztetés a mi generációnknak, egy fájdalmas mementó, hogy el ne felejtsük, mekkora pusztítást tud végezni a háború, nem csak a fronton, nem csak a városokon, hanem az ember lelkében is.