Elindul a "Kosztolányi Projekt"

 

Ezúttal egy személyesebb írással készültem nektek, amellyel szeretném elindítani a blog következő hosszútávú sorozatát, a Kosztolányi Projektet.  

 

Kosztolányi Dezső munkásságába nagyjából öt éve szerettem bele, amikor elhatározva, hogy jobban megismerkedem néhány addig elhanyagolt klasszikus művel, kezembe veszem az Esti Kornélt. Ekkor még sejtelmem sem volt, mit indít majd el bennem ez a mű.

Esti Kornél személye és történetei teljesen levettek a lábamról, úgy éreztem, épp egy ilyen figurára volt szükségem az irodalom berkein belül, tudtam vele azonosulni, közben új színt is mutatott, szerettem, gyűlöltem, megnevettetett, elgondolkodtatott. Ezekután nem is volt kérdés, hogy jóban leszünk Didével.

 

És nem csalódtam később sem. Ha van író, akit töretlenül a kedvencemnek, sőt példaképnek tudok tartani, az Kosztolányi Dezső.

 

Ebben a bejegyzésben nem szándékozom belemenni munkásságának vagy személyének az elemzésébe, arra ott lesz az egész projekt, de röviden igyekszem összefoglalni, miért tisztelem annyira, és ajánlom neked is, kedves olvasó, hogy elmélyedj életművében.

 

Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékének egyik meghatározó alakja, aki a drámát leszámítva minden műfajban maradandót és kiemelkedőt alkotott. Kiváló költő, regényíró, novellista, esszéista, emellett fontos megemlíteni a magyar nyelv védelméért tett fontos törekvéseit is. Én magam is nehezen tudnám megmondani, mely műveit szeretem legjobban, talán a novellái és esszéi állnak legközelebb hozzám, ez viszont nem jelenti azt, hogy a regényeit, verseit kevésbé tudnám méltatni.

Röviden három pontokba sorolva tudnám összefoglalni, mi is az, ami különösen megragad az alkotásaiban.

 

- A nyelv használata: Mint fentebb írtam, Kosztolányinak híresek voltak azok a törekvései, írásai, melyek hangsúlyozták a magyar nyelv védelmének fontosságát. Számos esszéje szól erről, amik tanulságos és érdekes olvasmányok bárki számára, akiket érdekel az irodalom, főleg ha írással is kacérkodnak. Dide pedig hű ehhez a misszióhoz, mert nagy gonddal nyúl a magyar nyelvhez, írásait már emiatt is érdemes olvasni, sőt, vele kapcsolatban többször elhangzik, hogy művei sokkal inkább nyelv, mint történet központúak. Hogy ez igaz-e, arra talán választ kapunk a projekt során.

 

- Lélektan: Ha valaki a kezébe vett már Kosztolányi regényt vagy olvasott novellákat, bizonyára észrevette, hogy – mint fentebb utaltam rá – a történet maga sohasem hangsúlyos. Azaz ne várjuk pörgős cselekményt, érdekfeszítő kalandregényt, mert ezekben a művekben inkább a lélek mélyére hatolunk. Akár a Pacsirta, Aranysárkány vagy az Édes Anna című regényeket nézzük, mindre igaz, hogy komoly pszichológiai témákat boncolgat bennük, ráadásul olyan témákhoz nyúl, amikről most sem beszélünk szívesen, mert kényelmetlenek, vagy egyenesen szégyellnivalóak.

Kosztolányi azonban nem tétlenkedett, kegyetlen őszinteséggel boncolgatja az emberi lelket, és szembesít tökéletlenségünkkel, múlandóságunkkal.

 

- Letisztultság: Kosztolányi ritkán nyúlt speciális témákhoz, történeteit többnyire a hétköznapok drámái szülik, néha már-már egészen bagatell apróságok. Ezek azonban épp előnyére szolgálnak a műveknek, mert az olvasó nem veszik el a részletekben, hanem figyelmét a már fent említett mély lélektanra, a nyelvijátékokra fordíthatja, emellett pedig jelentéktelen bölcselkedések helyett egyetemesebb mondanivalókkal szembesülhet.

 

Ez lenne az a három fontos pont, melyeket röviden szerettem volna megemlíteni, és amiket biztosan megvizsgálok majd az egyes alkotások tükrében sok egyéb szempont mellett.

 

 

Ha az ember arra adja a fejét, hogy jobban megismeri Kosztolányi Dezső munkásságát, nem érdemes elmenni a személye mellett sem. A ’20-as ’30-as évek pesti irodalmi életben betöltött szerepe, Karinthy Frigyessel való legendás barátsága, vagy épp Ady Endrével való rivalizálása, magánélete és főképp a minden művét átható halálfélelem és halálra való készülés is olyan témák, amikről érdemes többször szót ejteni.

 

 

Ebből a néhány sorból talán már érezhető, mennyire gazdag és sokszínű életműről van szó. Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki arra adja a fejét, hogy elsőtől az utolsó betűig végig olvassa azt. Én magam erre vállalkoztam, és úgy döntöttem, erről az útról a blogon is beszámolok majd. Ez lesz hát a Kosztolányi Projekt, mely terveim szerint egészen addig tart majd, míg az utolsó művét el nem olvasom.

Remélem, sokan velem tartotok majd, és sikerül együtt jobban megismernünk ezeket a nagyszerű alkotásokat és a mögöttük megbúvó embert.